Azt hiszem elmondhatom, hogy a tavalyinál keményebb felkészülés előzte meg a Kisördögök csapatának idei, városi Gyermek Ki-Mit-Tud? – os szereplését, de megérte. A rendezvény előtti egy hónapban komoly munka, felkészülés folyt a próbákon.

A Kisördögök az elődöntőn

Mindig kihívást jelent egy új dalcsokorral való fellépés, de ami ennél is nehezebb, hogy a csoport kellően begyakorolja ahhoz, hogy vezető nélkül is színvonalas produkciót tudjon nyújtani. Főképpen erre fektettük a hangsúlyt kis citerásaink esetében.

Emi gardonozik

Ádám

Emellett nagyon figyeltünk az átkötésekre, az egyszerre való dalkezdésekre, a pontatlanságok kijavítására, a szólóénekekre és nem utolsó sorban Emi gardon játékára, ugyanis legújabb csokrukban Emi a basszuscitera mellett gardonra is átlép. Kicsit talán szigorúak voltunk a „kicsikkel”, de egy versenyre való felkészülés alapja a komolyság.

A Ki-Mit-Tud? elődöntéje előtti utolsó próbán János egységes fellépőruhával, a kékfestővel jutalmazta a kis csoport erőfeszítéseit. A lányok nagyon örültek a ruhának, hiszen egy csoport életében az egyforma viselet mutatja azt, hogy ők egy zenekarhoz tartoznak és ezt ők kiérdemelték. Ennek az örömnek és feltöltődésnek, meg a jól sikerült műsornak köszönhetően sikeresen vették az első akadályt, bejutottak a döntőbe.

Előre tudtuk, hogy János sajnos nem tud a döntőn a csoport mellett lenni egyetemi tanulmányai miatt, így Kis Reni és én lettünk a „kis vezetők”.

A két "kisfőnök"

Nagy felelősség hárult ránk, hiszen nekünk kellett a gyerekeket felkészíteni, az asztalokat a megfelelő helyre rendezni és a mikrofonokat kellően beállítani. A műsor ideje alatt a színpad oldalánál figyeltük őket, és bevallom én sokkal jobban izgultam mint ők. :)

Balu

Betti

A döntőn Marysol és kis Bogi nem tudtak jelen lenni egy másik szereplés miatt, ami még külön megnehezítette a csoport dolgát.

Fantasztikusan sikerült a produkció, amit a zsűri Különdíjjal jutalmazott.

Az eredményhirdetés után beszéltünk Kassai Imrével, a zsűri egyik tagjával, aki nagyon megdicsérte a csoportot és további sok sikert kívánt nekik.

A Ki-Mit-Tud?-ot követő próbán természetesen az édességek szétosztása sem maradt el, sőt János és Kis Reni teát főzött a nyertes Kisördögöknek.

Reméljük további szép sikereket fognak elérni és egyre jobb produkciókkal fogják elkápráztatni a közönséget. Gratulálunk nekik, megérdemelték a különdíjat és a ruhát!

A 19 fellépő csoport között Zentagunarasról (Szerbia), Kisiratosról (Románia) Kétsopronyból (Románia) érkezett népzenészek és népdalkörök is színpadra léptek, valamint szlovák anyanyelvű csoportok is színesítették a 17. alkalommal megrendezett versenyt.

A Galagonya Citerazenekar a csorvási ÁMK színpadán

A csorvási népzenei találkozó minden évben egy kiemelkedő esemény a citerazenekar életében. Kiváló alkalom arra, hogy az év eleji üresebb, kevesebb fellépést nyújtó időszakot felrázza, megdolgoztassa a zenekart.

Kata

Mi voltunk... :)

Mindig külön kihívás az, hogy új összeállítást vigyen a zenekar a versenyre, amit jó előre, időben el kell kezdeni tanulni és a legapróbb részletekre kiterjedően begyakorolni. Ez több hónapos, kemény munkát igényel. Sok idő és gyakorlás kell ahhoz, hogy század másodpercekre pontosan, egyszerre szólaljon meg 10 ember citerajátéka és minden tökéletesen pontosan a helyére kerüljön. Az utóbbi évek sikersorozata rendre azt igazolja, hogy mindig sikerül maximálisan felkészülnünk az új összeállításainkkal, mire azokat közönség, illetve zsűri elé visszük. Az Országos minősítésen elért Arany Páva díj, a 2010 –ben elnyert BarcikArt díj, valamint a csorvási versenyeken rendre elért Kiváló, Nívó –és Különdíjak mind azt igazolják, hogy szakmailag országos szinten is kiváló a csapat.

A nagy távolság miatt egy nappal korábban szoktunk Csorvásra utazni. Idén is, hasonlóan az előző évekhez, a Csorváshoz közeli Rudolf –kastélyban volt a szállásunk. A kastély szépen felújított, különleges hangulatú, szép környezetben fekvő idegenforgalmi szállás, minden adott ahhoz, hogy megfelelő kikapcsolódást nyújtson a szállóvendégeknek.

Reni, Tici, Kata

Az emeleten található ebédlőnek különlegesen jó akusztikája van, amit ki is használunk minden alkalommal, a versenyt megelőző péntek estén minden évben citerazenétől zeng a kastély.

Marcsu

Szabolcs

Mivel Szabolcsnak és Eszternek csak a szombat reggeli indulás felelt meg, ezért kettéosztottuk a csapatot. Pénteken délután hatan utaztunk Csorvásra intézményünk mikrobuszával, a többiek pedig szombaton reggel jöttek utánunk személyautóval.

Útközben néhány helyen a GPS –ünk érdekes dolgokat mondott, Mezőberényben emiatt egy kis „városnézésre” is sor került, egyébként Reni rosszullétén kívül más különös esemény nem történt az úton, mindenki a péntek délutáni fáradtságán próbált úrrá lenni.

Idén egy meglepetés is ért minket este 9 óra körül, mikor megérkeztünk: mint utólag kiderült, pár nappal előbb tűzjelző készüléket szereltek fel a kastélyban, amiről a major éjjeli őre elfelejtett minket figyelmeztetni a kulcs átadásakor. Ebben az időszakban még nincs szállóvendég a kastélyban, úgyhogy az egész épület teljes sötétségbe burkolózva áll mindig, mikor megérkezünk. A major területén található tsz bejáratánál lévő őrbódéból kell elkérni a kulcsot, s úgy vesszük birtokba minden évben a közel 100 méterrel távolabb álló kastélyt.

Tici, Marcsu, Gina és a két Reni

Most sem volt ez másként, kivéve azt, hogy rögtön le is teszteltük az új tűzriasztó rendszert. A villanykapcsoló után tapogatózva véletlenül sikerült a villanykapcsolók mellé szerelt tűzjelzőt aktiválni, amitől beindultak a szirénák, felzavarva a major nyugalmát. Az volt a szerencsénk, hogy annyira friss a rendszer, hogy a tűzoltóságra még nem kötötték be, így csak a major éjjeli őrének fokoztuk egy kicsit az adrenalin-szintjét, kiverve az álmot a szeméből... :)

Kukucs! :)

Relax Misi módra :)

A kezdeti riadalom után lenyugodtak a kedélyek, lassan mindenki nyugovóra tért.
Másnap, ébredésünk után nem sokkal rögtönöztünk egy gyors próbát a kastély szalonjában, s közben örömmel nyugtáztuk, hogy épségben megérkeztek a Szabolcsék is, akik kora reggel indultak utánunk Barcikáról. Elpróbáltuk a teljes csoporttal is az aznapi műsort, majd pihenéssel, felkészüléssel töltöttük a hátralévő időt, én pedig felhangoltam a hangszereket.

Misiék pihenés helyett inkább birtokba vették a kastély udvarán található hintát, amin különböző akrobatikus mutatványok közben fotózták le őket a többiek. Ki így pihen, ki úgy… ;P

A hangolás kicsit tovább tartott, ezért gyorsan kellett pakolnunk, hogy időben megérkezzünk a találkozó megnyitójára, a művelődési központba.

A lányok saját zsűrit alkottak és szorgalmasan jegyzeteltek. Minden színpadi produkciót értékeltek, véleményeztek.
Sorrendben utolsó előttiként léptünk színpadra, utánunk a kecskeméti Univer Táncos Péter Népzenei Egyesület népdalköre zárta a népzenei találkozót.

Csajos járat :)

Műsorunkban két, a repertoárunkban már régebben játszott, de Csorváson még el nem hangzott népdalfeldolgozást játszottunk (Gyertek, menjünk vendégségbe… és El Condor Pasa), valamint egy teljesen új, somogyi és bogyiszlói kanásztáncokból összeállított, pergő ritmusú, technikás dalcsokrot adtunk elő. Mikor a perui dallamra rázendítettünk, szinte síri csend támadt a nagy teremben, s mindenki érdeklődve, csodálattal hallgatta a nagy múltú, több neves előadó által is feldolgozott dalt.

Hinta-palinta... :)

Díjátadó

A jól sikerült műsor után hatalmas ováció és taps kíséretében vonultunk le a színpadról, s az est hátralévő részében rengeteg elismerő szót és dicséretet kaptunk.

A találkozó végén örömmel vettük át a találkozó nagydíját igazoló oklevelet, valamint a Juhász Kálmán barátunk által felajánlott nagy csemegekosarat. Finom vacsora, tombolasorsolás, valamint táncos buli zárta a jól sikerült napot.

Szállásunkra visszatérve még sokat beszélgettünk, kiértékeltük a nap eseményeit, megbeszéltük a csoporttal kapcsolatos dolgainkat. Előkerült néhány hangszer is, de a nap végére már mindenki annyira elfáradt, hogy a zenélés helyett lassan aludni tértünk.

Mivel szombatról vasárnapra át kellett állítani az órákat, így egy órával kevesebb jutott alvásra. A reggeli ébredezés után 10 órára sikerült mindent bepakolnunk, s néhány fotó elkészítése után búcsút vettünk a kastélytól és Csorvástól.
Hazafelé útközben még megálltunk egy rövid ebédre Debrecenben a „meki” –nél, majd délután fél 3 körül szerencsésen megérkeztünk.

Galagonyák

Reméljük, egy év múlva újból birtokba vehetjük egy-két éjszakára ezt a különleges hangulatú, nyugalmat sugárzó kastélyt, ahová minden évben örömmel utazunk el. Már alig várjuk, hogy ismét Csorvásra mehessünk, s megint színpadon állhassunk a népzenei találkozón. Gratulálunk a fellépő csoportoknak és a találkozó rendezőinek a színvonalas napért!

2012. március elején kaptuk a hírt, hogy március 15-re meghívást kaptunk Bánhorvátiba, a Kazincbarcikához közeli településre. Többször megfordultunk már itt az utóbbi időben, olyan település ez számunkra, ahová mindig szívesen visszajárunk. A meghívás egy baráti összejövetelre szólt, mégpedig a Platthy-kastélyba. A Platthy család gyönyörű parkkal ölelt kastélya a XVII. században épült barokk stílusban. Mai formáját 1752-ben nyerte el. Az idők folyamán a Barius, Fáy, Vay, Platthy, Lónyai, Vladár családok birtokolták. A többség még sohasem járt itt, tehát érdeklődve és izgatottan vártuk a fellépést.

Marcsu

2012. március 15-én a többiek délután 5 órakor indultak el a helyszínre, én pedig háromnegyed 6 körül csatlakoztam hozzájuk. A kastély első ránézésre is gyönyörű volt nemcsak kívülről, hanem belülről is. Gyors átöltözés után felvittük a hangszereket az emeletre, hiszen a fellépésre ott került sor. Eredetileg 6 órakor kezdtünk volna, de elhúzódott fél 7-ig, amit egyáltalán nem bántunk. A szokásosnál kicsit hosszabb, 50 perces műsorral készültünk az összejövetelen részt vevők számára. Játszottunk magyar népdalokat, ízelítőt adtunk az Andok zenei világából, bemutattuk a moldvai zenét, valamint zárásként az Illés együttes: Az utcán című számával kedveskedtünk. Hatalmas tapsot kaptunk, ezért ráadásként eljátszottunk még két összeállítást. Fellépés után elismerő szavakkal illettek minket, valamint sokan odajöttek hozzánk, érdeklődtek, sőt, a bátrabbak még a hangszereket is kipróbálták. Rengeteget beszélgettünk, meséltünk a zenekarról, a hangszerekről, magunkról, a fellépéseinkről.

Amatőr zenészek vagyunk, sajnos nincs olyan sok fellépésünk, de az ilyen alkalmakkor tudatosul bennünk az, hogy érdemes zenélni, érdemes volt belevágni több mint egy, sokaknál két vagy három évtizede is. Az emberek elismerése, dicsérete, érdeklődése minden díjnál többet ér, számunkra úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb. Az ilyen alkalmak örökre belevésődnek az emlékezetünkbe és már csak abban bízunk, hogy lesznek még hasonlóak. Minden esetre felejthetetlen volt a fellépésünk, és még az este nem is ért véget.

Műsor a Platthy-kastélyban

A hangszerek összepakolása és gyors visszaöltözés után egy nagyszerű vacsorán is részt vehettünk. Rendkívül ízletes volt az összes fogás. Mivel aznap disznóölés volt, ezért az asztalra első fogásként húsleves került, majd következett a főtt hús. Harmadik fogásként töltött káposztát, azt követően pedig sült hurkát és kolbászt fogyaszthattunk. Eközben pedig folyamatosan kínáltak minket italokkal. Többek között különleges borokat is megkóstolhattunk, elég, ha egy 40 éves egri leánykát említek meg. Desszertként sütemények közül választhattunk. Tökéletes este volt és hamarosan el is indultunk hazafelé, miután mindenkinek megköszöntük kedvességét és figyelmességét.

Összességében elmondhatjuk, hogy nagyszerű estét töltöttünk el Bánhorvátin, a Platthy-kastélyban. Érdeklődő, kedves, segítőkész emberekkel találkoztunk, akiknek öröm volt zenélni. Ilyen közönség előtt bármikor szívesen fellépünk. Köszönjük szépen az ízletes vacsorát, valamint köszönjük a szervezőknek, hogy a kazincbarcikai Galagonya citerazenekar kapott meghívást erre a felejthetetlen összejövetelre.